Szentpéterúr Zala megye keleti részén, a Balaton felé eső oldalon fekszik. A Zalai-dombságot a Principális csatorna és az Alsó-Zala észak-déli irányú völgyeivel felszabdalja, közrefogva a kisebb egységet, a Zalaapáti hátat, melynek dombjai között található a település. A falutól északra a 76-os út, délre a 75-ös út halad, innét közelíthető meg Pacsa felől Szentpéterúr.
A dombhátakat itt jobb minőségű talaj borítja, ami kedvező a mezőgazdaságnak. A térség éghajlata mérsékleten meleg, mérsékelten nedves, enyhe telű. A kemény téli fagy és az erős nyári felmelegedés az ország tájához viszonyítva egyaránt ritkább.
Az évi napsütés csupán 1800-1900 óra, különösen szembetűnő a nyári hónapok kedvezőtlen napfénytartalma. Az enyhébb tél ellenére itt később tavaszodik.
Kedvező a vízellátottság, az időszakos vízhiány nem éri el az aszály mértékét, ezért a növényzet még augusztusban is zöld. A jellegzetes szélirány a térség észak-déli irányú nyitottsága miatt főleg északi és déli.
Zala megye keleti dombjait a kocsányos és kocsánytalan tölgy, a csertölgy, az akác és a gyertyánfa uralja. A község területének intenzív mezőgazdasági művelése miatt a természetes növénytakaró fokozatosan elszegényedett, ma már csak Zalacsány és Gétye irányában található összefüggő erdő, amelynek állatvilága gazdag, főleg őz, vaddisznó és szarvasok vannak jelen nagy számban.
A községből jelzett gyalogos turistaút indul a hegyközségen át az úgynevezett Felsőerdőn keresztül a 76-os út felé.